Jónapot!
Ezúttal néhány arcpirító kérdésre keressük a választ legjobb barátunk, a tudomány segítségével. Áá, és ha ezt az irományt netán valakinek elküldjük, majd azt kapjuk vissza hogy: "tldr" az azt jelenti, hogy "too long don't read" - magyarul "nekem cicás GIF-eket küldj, vagy pár vinét, de olvasni má derogál, vagy ennyi időm meló mellet azért nincs"

MIÉRT HORDUNK RUHÁT?
Mert cudar az időjárás? Renben, de ott a Tavasz! Az Ősz, és főleg a nyár! Azon kívül, hogy mondjuk védjük bőrünket az UV sugaraktól, miért is viselünk textilt? Ma persze bárki rárabolhat e kérdésre, hogy "mert nem lóbálom a virslit, füstlit, vagy (némelyek[Ó JAJJ]) a sajtlit" illetve a "körtéimet/almáimat/ikreimet nem fogom közszemlére tenni ti mocskos férfiállatok"!
Az emberek hozzávetőlegesen 100.000 éve csinálnak és hordanak ruhákat. A ruci megvéd minket a hidegtől, esőtől, napfénytől, emellett kifejezheti társadalmi státuszunkat, rangunkat, identitásunkat, ez mind oké, de... DE! A kulcskérdés: mi az oka, hogy félünk pucéron lenni ma mások előtt? Miért szégyeljük mezítelen testünket?
A szégyenlősség egy igen érdekes szociális érzelem. Senki sem szégyenlős, ha otthon a 4 fal között meztelen. Szóval tán azért alakult ez így, és maradt a nyakunkon sokezer generáció után is, mert hasznos a társas érintkezéseink során, és mivel szégyenlünk megsérteni írott vagy íratlan társadalmi szabályokat, segített minket, hogy jobban/hatékonyabban/békésebben együtt élhessünk.
Maga a szégyen(érzet) már egy sokkal erősebb érzelem. Félünk meztelenek lenni mások előtt. Ez a félelem még a ruházkodás előtti időnkre vezethető vissza, és az az érdekes, hogy nem csak ránk emberekre jellemző. Havelock Ellis "Az erényesség evolúciója" című tanulmányában ezt a következő okokra vezeti vissza:
Az első, a visszautasítás jelensége. Mielőtt megtörténne aminek meg kell történnie, rengeteg állat üldözősdit játszik a másikkal. Kicsit hagyom magam, aztán usgyi, megint engedékenynek mutatom magam, aztán ismét elröpülök. Ezzel felmérhető hogy az utódok leendő nemzője mennyire kitartó, milyen gyorsan adja fel, illetve mennyire komolyak a szándékai a közös fészekrakást illetőleg., magyarul mennyire lesz ő számomra egy JÓ társ.
Eszerint nálunk embereknél furcsa módon az, hogy ruhát viselünk a figyelemfelkeltés formája, hiszen rejtve tartjuk genitáliáinkat, elzárjuk őket a külvilágtól, kevésbé elérhetővé tesz minket bármely potenciális jövőbeni partner számára, ezáltal a nemzést sokkal szelektívebbé téve.
A második ok az undor. Könnyen belátható, hogy egy faj azon egyedei akik undort tudnak érezni, nagyobb eséllyel maradnak életben. Bélsár, valagsalak, testváladékok stb gyakran fertőzéseket terjesztenek. Elég sok bizonyítékunk van arra, hogy miután a ruházkodást "feltaláltuk" azt igen gyorsan a privát szekciónk elrejtésére (is) használtuk. Elég csak a marhatenyésztők által ledózerolt 50 Celsius fokos őserdőkből meglepetten előbukkanó bennszülöttekre gondolnunk. Nők és férfiak tök pucéran kolbászolnak... kivéve azt a tündéri kis ágyékkötőt melyet mindőjük visel. Amúgy nem kell most hömbölögni hogy "Mégis mi az undi egy szép mezítelen női/férfi testben?" csak gondoljunk bele: már egy száz évvel ezelőtti átlagos higiéniájú és epiláltságú test sem biztos, hogy azonnal bepörgeti a generátort, akkor egy százezer évvel ezelőtti szőrös betyárkörtés bölöncös humaniod? Na ugye.
A harmadik ruházkodást befolyásoló tényező a mi egyedi gyermeknevelési folyamatunkban keresendő, mely pedig a hatalmas agyunk miatt alakult úgy ahogy. A legtöbb emlős születése után néhány órával már tud járni, néhány héttel később pedig nem ritka, hogy már tud magáról gondoskodni. Kivéve az emberi fajt. A mi (testünkhöz viszonyítva) óriásira nőtt agyunk az, ami nem enged minket ilyen gyors "felnövésre". A Csecsemők és gyermekek agya a testbe betáplált táplálékok igen jelentős hányadát felemészti az izomzat, a csontok, a belső szervek rovására kösz intelligencia. Nekünk tehát sokkal több időt kell töltenünk utódaink életképessé, életrevalóvá nevelésével mint szimplán a lehető legtöbb utód nemzésével. Na, a ruházkodás ebben is segít, hiszen ha nincs a világ elé tárva szaporító szervünk, ha "megvédjük" azokat más utódnemzésre alkalmas/hajlamos fajtársunktól, több időt és energiát áldozhatunk a jóval fontosabb NEVELÉSRE. Talán úgy tűnhet, hogy ez üti az első pontot, de ne feledjük, az a lehető legjobb pár kiválasztásáról szólt, nem szimplán a köszörülés elkerüléséről.