Jó napot!
Vajon kedves olvasóink észrevették-e már azokat a kukacforma átlátszó kis izéket, melyek látszólag céltalanul úszkálnak a szemgolyónkban, jellemzően szemtelen módon sosem a fókuszált látástartományunkban (ahová épp nézünk)? Ezek a pókhálószerű izék az úgynevezett lebegők (floaters), és hozzávetőleg az emberek 70%-a látja őket. De mik is ezek valójában?

Ezek a lebegők(úszók/levitálók/stb) igazából csak a retinánkra vetett árnyak, melyeket a tiszta üvegtestben (corpus vitreum) úszó különböző anyagok okoznak. Az üvegtest egy optikailag teljesen átlátszó, sejtes szerkezetet nem mutató kocsonyás anyag, mely a szem formájának megtartásáért felel, és ez alkotja a szem legnagyobb részét (nem összetévesztendő a csarnokvízzel). Miután a fény áthatolt a szemlencsén, még az üvegtesten is keresztül kell vergődnie, hogy elérje a szem hátulján lévő retinát. Az üvegtest főképp vízből áll, de található még benne néhány speciális fehérje valamint hialuronsav (glikoprotein) plusz néhány más anyag elhanyagolható mennyiségben.

A lebegők nagyrészt csupán az üvegtestben egymáshoz tapadt fehérjékből állnak. Ezek a nyúlós fehérjecsoportosulások aztán jól blokkolják a fény útját, és árnyékot vetnek a retinára. Ezen fajta lebegők (bazzeg, nem találok jobb szót) általában áttetsző kör- és/vagy ebihal-vírus-fíreg kombó formát öltenek, és sokáig megmaradnak szemünkben.

Más esetekben kis sérülésekből az üvegtestbe szivárgó vörösvértestek hoznak létre lebegőket. Ez akkor fordul elő, ha az üvegtest véletlenül túl nagy nyomást gyakorol a retinában található hajszálerekre. Ezek a lebegők (nem hiszem el!) halvány kis foltokként láthatók, és el is tűnnek ahogy az a csekély mennyiségű vér felszívódik az üvegtestből.

Végül az üvegtest korral járó összezsugorodása okozhatja még a lenemírommik feltűnését. Az üvegtest anyaga nem termelődik újra, csak úgy mint a hallásunkért felelős szőrsejtek, adott mennyiséggel gazdálkodunk egész életünkben. Szóval ahogy az üvegest távolodik a retinától, magába szippantja annak sérült sejtjeit, melyeket aztán LEBEGŐKKÉNT érzékelünk.

A lebegőinket valami világos felület fixírozásával a legkönnyebb megfigyelni, egy fehér felület, vagy az ég kékje erre tökéletesen alkalmas. Megfigyelhetjük hogy a lebegők együtt mozdulnak szemünkkel, illetve a kis szenyókat sosem tudjuk a fókuszba állítani, folyton ellebegnek látásunk perifériájára.

A lebegők (mondjad ha tudsz jobb elnevezést! én várok!!) általában csak zavaró apróságok, semmi bajunk nem lesz ha látjuk őket, azonban néhány esetben komolyabb bajokat jelezhetnek, főleg ha már a látásunkat is zavaró mennyiségű és nagyságú lebikkel van dolgunk. Ezeknek az eseteknek általában műtéti beavatkozás a vége, amikor is eltávolítják az üvegtestet, és sós oldattal helyettesítik azt.

Nos, ennyit mára, a következő alkalomig pedig legjobbakat mindenkinek!

Forrás 1 és forrás 2